Ne kelljen sapka, kabát a klímához!

„Nem akarok huzatot kapni vagy megfázni!”

A megfázás inkább a „ha már van klímánk, legyen jó hideg” hozzáállás eredménye. Nyáron a hőfokot célszerű úgy beállítani, hogy a lakásban a kinti hőmérsékletnél 6-8 °C fokkal legyen csak hidegebb. Ha mindig az időjáráshoz igazítva alakítja a benti hőmérsékletet, akkor kizárhatja a klímahasználatból eredő megfázás lehetőségét.

De mi a helyzet a közvetlen légáramlattal, a huzattal? Ha a lakásban közlekedve nem akar kerülőutakat keresgélni, amikor a berendezés üzemel, a következő tanácsokat érdemes megfogadnia a klíma kiválasztását és beszerelését illetően.

5 tanács, hogy ne kelljen kerülőutat találni a lakásban, amikor a légkondi működik

1. Minél feljebb!

Törekedjen arra, hogy a levegő befújási pontja – tehát maga a berendezés is - a lehető legmagasabbra kerüljön, hiszen a hideg levegő – a fizika törvényeinek engedelmeskedve – lefelé ereszkedik. A klasszikus, ún. oldalfali berendezések esetében a kifújás mindig a készülék alsó részén található.

 

Egy normál belmagasságú lakás esetében így a szóba jöhető legmagasabb pont kb. 220 cm magasságban lesz, ami legfeljebb egy kosárlabdacsapatnak okozhat problémát. Léteznek olyan berendezések is, amelyek közvetlenül a mennyezetre szerelve „emelik meg” a befújási pontot, de ezek általában terjedelmesebbek, ezért egy kicsi lakásban nem biztos, hogy jól mutatnak. Ilyen helyekre inkább egy beépíthető készülék lehet az optimális megoldás.

 

2. Fújjon vízszintesen!

Logikus elvárás. Ha már egyszer alig fejmagasság fölött indul el a hideg levegő, legalább ne lefelé fújja, egyenesen Önre. Sajnos, nehéz olyan hagyományos, oldalfali berendezést találni, ami ezt 100%-ban megoldja. A többi berendezés esetében két dolgot érdemes megvizsgálnia: az egyik, hogy mennyire közelíti a vízszintest a befújási irány, a másik, hogy megtartja-e ezt az állapotot kikapcsolás után, vagy minden egyes indításkor újra kell állítgatnia az optimális szöget.

Vízszintes befújásra alkalmasak a már említett mennyezeti készülékek is, az optimumot pedig a beépíthető készülékekkel biztosíthatja.

 

3. Ha nem megy a vízszintes, legyen függőleges!

Ha Önnek nincs lehetősége magasra szerelt, vízszintes kifújású klímakészülék beépítésére, jó megoldás lehet a radiátorhoz hasonlóan, ún. parapet magasságban történő felszerelés. Ennél a megoldásnál az épület falai terelgetik a levegőt, mint juhászkutya a báránykákat, hiszen a függőleges fal mellett fúj felfelé, így maximum a faltól 15-20 cm-es sávban áll fenn a „sarki szél” veszélye. Amikor a levegő eléri a mennyezetet, ott nincs más választása, mint befordulni – és már kész is a vízszintes befújás.

 

4. Fújjon annyit, amennyit kell!

Ha a helyiség levegője már elérte azt a hőmérsékletet, amelyet beállított, akkor a szinten tartáshoz már nincs szükség akkora légáramra. Érdemes tehát olyan készüléket választania, ami „intelligens” módon le tudja csökkenteni a légsebességet a minimálisra. (Az inverteres klímaberendezések, amik tökéletesen alkalmasak erre.)

5. Válasszon jó helyet!

Legalább három olyan jól bevált hely van a klímák elhelyezését illetően, ami a szokásos tartózkodási helyektől távol esik. Az egyik a szobaajtó felett, mert általában ide úgysem tenne bútort, és itt a légáramlat sem zavaró. A másik az ágy felett, ha a készülék vízszintes közeli fújás esetén át tud fújni az ágyban fekvők feje felett. A harmadik pedig a kanapé felett, ha az elég közel van a falhoz, hogy ne Önt érje a hideg levegő. Az ideális hely kiválasztásához érdemes szakember segítségét kérni.


Medgyesi Tamás
klímatanácsadó és okleveles gépészmérnök